Viszonylag hamar kiderült számomra, hogy – alapvégzettségem okán is – a tanítás, mások segítése az az irány, ami engem legjobban vonz. Már a kezdetektől foglalkoztatott, hogy a környezetemben levőknek minél többet átadhassak az újonnan megszerzett ismereteimből: persze ezek még csak amolyan „fapados” oktatgatások voltak. Akinek szüksége volt rá, annak gyakorlatban megmutattam, mit hogy tud megoldani – vagy éppen én mit hogy csinálok meg.

Aztán elég hamar belekerültem az internet, pontosabban az internetes lehetőségek vonzásába is, és előzetes tapasztalatok híján elég sokat koppantam is – ahogy az törvényszerű. Ám ezekből a buktákból tanultam is. Sokat.

Egyre inkább foglalkoztatott az a gondolat, hogy ezt a sok tapasztalásból szerzett tudást átadhassam másoknak is – hogy nekik már ne kelljen ugyanazt a sok buktatóval teli utat végigjárniuk, mint nekem. Hogy a kezdetektől védettebbek legyenek az internet „veszélyeitől”, ne kelljen annyi tanulópénzt megfizetniük, mint anno nekem.

Jelenleg is elég intenzív virtuális életet élek. Leginkább munkaeszköznek tekintem a világhálót, és igyekszem kihasználni a lehető legtöbb könnyítést, amit nyújtani tud. Utálok például sorban állni hivatalokban; nem szívesen járok zsúfolt bevásárlóközpontokba; nem szeretek messzire utazni egy-egy megbeszélés miatt; ha lehet, spórolok a telefonszámlán, stb. Mindezek kiváltására tökéletesen alkalmazható az internet.

Munkám során nagyon sok emberrel kerültem, kerülök kapcsolatba, sokan a számítógéppel, az internettel, az internetes munkákkal még csak most ismerkednek. Lépten-nyomon találkozok azzal, hogy az emberek, jóhiszeműségük vagy tapasztalatlanságuk miatt, áldozatul esnek különböző dolgoknak. „Jó” esetben csak adathalászokkal akadnak össze, akik eladják az email címüket, és azután özönlenek a kéretlen levelek. Vagy az email fiókjukat, Facebook fiókjukat törik fel. Vagy átverés áldozatai lesznek. Vagy egyszerűen csak nincsenek tisztában olyan – nekünk, régi motoros internetezőknek már alap – dolgokkal, amik miatt kellemetlen helyzetekbe kerülhetnek.

Nem csak a gyerekek, fiatalok számára rejthet veszélyeket az internethasználat. Sőt, azt lehet mondani, hogy nekik egyre kevésbé lesz veszélyes ez a terület, hiszen az iskolában már részesülnek informatika oktatásban, és ők szinte már az anyatejjel magukba szívják mind a számítógép használatát, mind az egyéb ezzel kapcsolatos tudást.

Ott vannak ugyanakkor azok, akik az idősebb, vagy a középkorú korosztály tagjaiként még az iskolában nem találkoztak sem a számítógéppel, sem az internettel. Viszont haladnak a korral – sokszor kénytelenek is – és elkezdik használni a világhálót. Jó esetben van mellettük olyan ismerős, családtag, akinek van kellő ismerete – és türelme is! – hogy megtanítsa az alapokat. Viszont sokan vannak olyanok is, akiknek ez nem adatik meg. Így innen-onnan összeszedett ismeretekkel próbálnak boldogulni.

Ezzel a könyvvel főleg abban szeretnék neked segíteni, azért állítottam össze ezt az „internet iránytűt”, hogy a megismerésével, használatával átláthatóbbá, biztonságosabbá váljon számodra is az internet.

Kellemes, és hasznos olvasást kívánok!